Căutare

Articolul:

A nyugatra vándorolt romák soha nem lesznek átlag-turisták, azonban gyorsan megtalálják a helyüket -- ha nem is a társadalomban, de mindenesetre amellett, mindenki őszinte megbotránkozására.

A Rómában élő roma vendégmunkásoknak, akik megszokták, hogy az Anagnina metrómegállónál találkozzanak, kellemetlen meglepetésben volt részük az elmúlt vasárnapok egyikén: a rendőrség láncokkal és lakatokkal zárta le a „románok parkja” néven ismert helyet. Az Anagnina metróállomás környéke már tavaly óta törzshelye a Rómába települt romáknak. Az anagnina-téri „románok parkja” tulajdonképpen egy több százméteres parkoló az egyik legszebb és legmodernebb római metrómegálló mellett. A romák vasárnaponként százával lepték el a teret összeegyeztetetve a kellemest a hasznossal: a sör, miccs és manele fogyasztása mellett átadják hazatartó ismerőseiknek a csomagjaikat. A feketén árult sör a parkban 2 euróba kerül, holott minden más bárban a környéken nem haladja meg a másfél eurót.

"EXTRÉM – Román diszkó – Manelománia – Csajozás – Egész évadban nyitva”

A lakatok és láncok azonban nem zavarták őket -- a következő vasárnap a társaság megint ott ült az üres sörösüvegekkel teli fekete szemetes-zsákokon, vagy akinek már nem jut azon hely, hát az üvegek köré telepedett a földre. Mások – a magaslati levegő miatt – a betonkerítésre ülnek. A tér bezárását nemcsak a micss- és sörárusok fogadták felháborodással, hanem a maneles kalóz-CD-árusok is, akik azt állítják magukról, hogy a romáknak az „édes otthont” idézve oltják honvágyukat. A manele-árus mellett egy hatalmas plakát hirdeti: „EXTRÉM – Román diszkó – Manelománia – Csajozás – Egész évadban nyitva”

Radu Vioreanu fotója

1990 után, mikor megjelentek az első roma-csapatok Rómában, megalakult a „románok parkja” nevű intézmény is. Egy veterán szerint 1991-ben még a Termini állomás melletti Cinquecento téren gyülekeztek: onnan a rendőrség űzte el őket, miután addig pisiltek a fákra, míg kiszáradtak. Ez 1994-ben volt -- azután a "románok parkja" átköltözött a Colosseumtól két lépésnyire levő Sette Sale térre -- akkoriban nem mertek átmeni a parkon sem az olaszok, sem a turisták. Oda jöttek a furgonok, hogy hazaszállítsák a csomagokat. Tavaly azonban ismét közbeléptek a hatóságok: elkobozták a furgonokat, ezer euro fölötti büntetéseket osztogattak, vagy 60 embert lecsuktak és kitiltottak. A sörárusok aztán más helyet kerestek maguknak. Ők azok, akik megalapítják a találkahelyet, összegyűjtik a klienseket -- meséli a vendégmunkás. "2002-ben foglaltuk el az Anagnina terét sörrel, miccsel, magokkal -- teljes a felhozatal. Az elején vasárnaponként még el-elüldöztek a rendőrök, de aztán békén hagytak egy ideig. Két hónappal ezelőtt meg kezdtek figyelmeztetni, hogy közteret foglalunk el. Most meg itt is szétcsaptak. És kereshetünk egy másik helyet...” – meséli B.G.

Ha adnak, mért ne venném el?

Annak ellenére, hogy az Angliában élő román menekülteknek nincs munkavállalási engedélyük, a legtöbben nagyon jól élnek. Kihasználva a brit törvénykezés nagyvonalúságát, rengeteg pénzt akasztanak le anélkül, hogy akár a kisujjukat is megmozdítanák. Gabi, mikor menekültjogot kért, azonnal kapott egy házat Smethwickben. Ő ellenben bérbe adta más menekülteknek 500 dollárért, megszegve ezzel a törvényt, ő maga pedig Londonba költözött. Egy utolsó típusú luxus BMW-vel jár a fővárosból a lakbérért. Gabi ugyanakkor szociális segélyt is kap körülbelül 250 dollár értékben, emellett pedig feketén dolgozik. „Nincs még egy ilyen ország a világon. Ezek hülyék. Ha adnak, mért ne venném el?” -- mondja Gabi.

Lopott ékszerek a házi gyártmányú marhahús-konzervben

A Spanyolországban „vendégmunkás” romániai romák új lopási taktikája a "csomag": a Barcelona és Madrid környékén dolgozó csoportok bőröndökbe csomagolt purdék segítségével rabolják ki az autóbuszokat. A rablást lehetetlen bizonyítani, mert menet közben a csomagokhoz -- elméletileg -- senki nem férhet hozzá.

Radu Vioreanu fotója

A romák három bőrönddel szállnak fel a távolsági buszokra -- a csomagok közül kettő azonban mindig üres, a harmadikban pedig egy purdé már alig várja, hogy munkához láthasson: menet közben előbújik rejtekhelyéről és végigfésüli a többi utas bőröndjét, összeszedve mindent, ami értékes. A zsákmányt a másik két bőröndbe rejtik, az út vége előtt pedig visszamásznak a bőröndökbe. A romák, mintha mi sem történt volna, elveszik csomagjaikat, a többi utas pedig csak jóval később veszi észre, hogy meglopták.

A „líbai módszer” -- a bankkártyák automatákba való beragasztása -- régebb nagy sláger volt: így pénzt lehetett küldeni Romániába. Franciaországban pedig a romáknak sikerült megszervezniük, hogy néhány „maradonát” állítsanak ki, vagyis olyan tolvajokat, akik rendőrnek öltözve, azon a címen, hogy az iratokat ellenőrzik, ellopják a párizsi turisták pénztárcáját. Ugyanakkor megtalálták a legjobb módszert, hogyan küldhetik haza az ellopott ékszereket: házi készítésű, befőttesüvegekbe eltett marhahús-konzervet küldenek az otthon maradt szerencsétleneknek. Egy-egy ilyen szállítmányban a hús közé gyűrűk és láncok vannak rejtve, a förtelmes égett bűz miatt azonban senki nem meri megvizsgálni ezek tartalmát.